~1. rész

-Másnap reggel-                                   (Amy szemszöge)

6-órakor csörgött az ébresztőórám. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és elindultam a szekrényem felé. Kivettem az egyenruhát, amit utálok és felvettem. Bementem a fürdőbe és fogat mostam meg leöblítettem kicsit az arcom, majd megfogtam egy hajgumit és felkötöttem a hajam. Lementem a konyhába. Hallottam, hogy anyu már tesz-vesz és zörög.
-Jó reggelt!-köszöntem neki és leültem az asztalhoz.
-Jó reggelt kislányom!-mondta és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Mi a reggeli?-kérdeztem türelmetlenül, mert már nagyon éhes voltam.
-Omlett megfelel?-kérdezte anya háttal állva.
-Természetesen!-feleltem magabiztosan és elkezdtem gondolkodni. Mióta is szeretem én az omlettet? Azóta amióta egyszer Liaméknél reggeliztem és omlettet csinált az anyukája. Én csak vágtam a pofákat, de ezt Liam észrevette és beledugott egyet a számba. Meglepően finom volt. Mikor lenyeltem, mindketten elkezdtünk nevetni. Úgy hiányzik.
-Hahó! Amy?Kérsz rá öntetet vagy nem?-türelmetlenkedett anyu.
-Ja. Bocsi, csak elgondolkodtam és igen kérek!-válaszoltam és anyu letette elém a tányért. Gyorsan befaltam és elindultam a suliba. Gyalog mentem, mert jó idő volt és csak 2 utcára van a suli. 10 perc alatt oda értem és bementem abba a terembe,, ahol órám lesz.
-Sziasztok!-köszöntem a többieknek és leültem a megszokott helyemre.
-Szia Amy!-köszöntek ők is sorban. Igazából olyan jóban senkivel nem voltam. Liam óta nem volt egy igazi barátom sem. Az osztályból mindenkivel semleges volt a kapcsolatom, kivéve egy emberrel, akivel nagyon rossz volt a viszonyom. Egy fiú volt az. A neve Alexander, de mindenki Alex-nak szólította. Ő volt a suli 'királya'! Helyes volt és kedves. 2 éve együtt jártunk, de szakítottam vele, mert erőszakos volt. Azóta nem szóltunk egymáshoz. Már 1 hete nem jött suliba és nem hiszem, hogy csütörtökön fog bejönni. Mégis bejött. Egy kis idő múlva becsengettek. Előpakoltam a cuccom és öt percen belül be is lépett a matektanár. Olyan negyven év körüli nő volt. Soha nem mondta még a korát, de nem is voltam rá kíváncsi. Az óra további része unalmasan telt, sőt az egész suli unalmasan telt, kivéve a 4. szünet. Én a szokásomhoz híven, leültem az udvaron egy padra és nyomkodtam a telefonomat, vagy zenét hallgattam. Most épp zenét hallgattam, amikor Alex felém tartott, a két kigyúrt haverjával az oldalán. Nem mertem rájuk nézni. 

-Szia Amy!-köszönt rám mosolyogva.

-Szia!-köszöntem vissza nem túl lelkesen.

-Leülhetek? Beszélgetni szeretnék!-próbált a kiskutya szemeivel nézni rám, de nem hatódtam meg.

-Nincs kedvem cseverészni! Főleg veled nem!-mondtam és tovább álltam. Láttam, hogy Olivia, az egyik osztálytársam integető mozdulatokkal hív oda magához. Odamentem és leültem mellé.            - Szia Amy!-köszönt nekem.

-Szia!-Köszöntem vissza aranyosan.

-Mit szólnál hozzá, ha suli után átmennék hozzátok? Te is egyedül érzed magad a suliban és én is.Szerintem jó barátnők lennénk!-mondta Olivia. Ezen nagyon meglepődtem, majd elgondolkoztam, hogy ha kettőkor van vége a sulinak, akkor háromra jöhetne.!

-Benne vagyok!Háromra gyere át!-mondtam ismét mosolyogva. Felálltunk és elindultunk a terem felé, mert becsengettek. Mindegyik órát végig untam és rajzoltam, majd kettőkor haza mentem.

-Szia anyu!-köszöntem, majd felszaladtam a szobámba és átöltöztem. Felvettem egy Londonos trikót és egy normál farmer csőnacit. Kiengedtem a hajam és lementem ebédelni. Fél 3 volt.

-Mi az ebéd?-kérdeztem anyát aki megint sürgött-forgott a konyhában.

-Pizzát sütöttem neked!-felelte büszkén anya.

-Király!-mondtam és ránéztem az órára.-Te jó isten! Már ennyi az idő?!-tettem fel a költői kérdést.

-Igen fél három van! Miért? Programod van?-kérdezősködött anya.

-Igen! Az egyik osztálytársam jön át 3-ra.-mondtam el anyunak a mai programom.

-Na! Hátha találsz végre egy barátot!-mondta anya és lerakta elém a tányért a rajta gőzölgő pizzával. Nagyon hamar befaltam! Már háromnegyed három volt. Betoppant apa!

-Sziasztok!-köszönt és egy puszit nyomott a homlokomra, anyának meg az arcára. Felszaladtam a szobámba, de az egyik lépcsőfokban megakadt a lábam és taknyoltam egyet. Hason feküdtem a lépcsőn és nevettem magamon. Felpattantam és kiáltottam egyet:

-Jól vagyok!-ezzel jelezve anyuéknak, hogy semmi bajom. Mostmár tényleg felmentem a szobámba, de mikor beértem volna, csengettek.

-Kinyitom!-ordítottam és rohantam le a lépcsőn, de megbotlottam a mamuszomba és legurultam. Gyorsan felálltam és nevetve az ajtó felé vettem az irányt.

-Szia Olivia!-nyitottam ki az ajtót, de nem Olivia állt ott.

-Szia Amy!-köszönt vissza az ajtó mögül egy aranyos és jól ismert hang. Igen Liam volt az!

-Úristen!-kiáltottam fel és ugrottam a nyakába. Jó szorosan megöleltem.

-Mit keresel itt?-kérdeztem itt már elengedve, a szinte fulladozó srácot.

-Jöttem meglátogatni téged!Hiányoztál!-mondta és megöleltük egymást. Megint. Bevezettem és megmutattam anyuéknak ki van itt.

-Anyu! Váratlan vendég érkezett!-mondtam és húztam be a konyhába Liamet.

-Szia Liamecske!-ment oda hozzá anya és megölelte. Apum pedig kezet fogott vele.

-És a barátnőd aki háromra jön?-kérdezte anya.

-Jesszus!-mondtam és felszaladtam a szobámba. Felkaptam a telom és láttam, hogy van 1 új üzim. Oliviától jött:

"Bocsi Amy, de ma nem tudok menni! Sajnálom! Majd legközelebb!"

Ez volt az üzenet, amire ezt feleltem:

-Semmi gond! Nekem is közbe jött valami! Majd bepótoljuk!-gondolkodtam hangosan.

-Mit pótolsz be?-lépett be Liam a szobámba.

-Csak a barátnőm lemondta a mai talit!-meséltem el neki mosolyogva.

-Mit csináljunk? Jut eszembe! Te rajzolsz még?-kérdezte tőlem Liam.      

-Igen!-mondtam és lelkesen elindultam a fiókom felé, amiben a rajzaim voltak.

-Itt vannak!-adtam a kezébe a nagy kupacot.

-Ezek nagyon jók!-mondta-Jé! Ez én vagyok?-emelt fel egy rajzot.

-Igen! Azt 3 hete rajzoltam!-mondtam büszkén.

-Nekem adod?-kérdezte Liam.

-Persze! Tedd csak el!-mondtam mosolyogva Liamnek. Betette  a táskájába és tovább nézegette a rajzaimat. Nagyon sokat beszélgettünk, majd lementünk a konyhába.

-Mi lesz a vacsi?-kérdeztem anyut ismét a kajáról.

-A maradék pizza!-felelte és leült a kanapéra a TV elé.

-Te nem eszel Liam? 6 óra van.-mondtam neki.

-Mi? 6 óra? Akkor mennem kell! Vár a nagyi!-mondta és a kabátja felé vette az irányt.

-Meddig maradsz?-kérdeztem tőle.

-Amíg be nem fejezed a sulit.-mondta. Tehát akkor holnap vége ennek a hétnek, mert péntek leszés utána van még egy hét. Gondolkodtam el, majd kikísértem Liamet.

-Holnap látlak?-kérdeztem

-Igen!-mondta és megöleltük egymást, majd elment. Én beszaladtam a házba, majd fel a szobámba. Bekapcsoltam a magnót és táncoltam. Gyakoroltam egy kicsit a holnapi utolsó táncórára. De akkor, hogy talizok Liammel? Majd elviszem magammal. Úgysem látott még táncolni. Táncoltam és táncoltam egész este, majd mikor felkaptam a törcsim és a fürdőbe vettem az irányt. Letusoltam, fogat mostam és visszahúztam a szobámba. Felvettem a pizsim és lefeküdtem aludni.