Na szóval....bocsi, hogy ennyi ideje nem hoztam részt! Már ismerőseim reklamáltak is, hogy mikor írom már meg!.:D Ennek következtében úgy döntöttem, hogy ma 2 részt rakok fel! Most a 8.-at és miután kitettem rögtön írom a 9.-ediket..;)
Szóval jó olvasást! Puszii!:)xx
~8.rész!
(Amy szemszöge!)
Tényleg nem Harry volt. Belenéztem a gyönyörűn csillogó zöld szemeibe.
Nem mert mosolyogni. Elmosolyodtam és megöleltem.
-Tudtam, hogy nem vagy képes ilyenre!-mondtam.
-Akkor miért nem hittél nekem?-kérdezte.
-Nem tudom!-vetettem véget az ölelésnek.
Mosolygott, ígyhát megnyugodtam. Mára elég volt ennyi minden. Elfáradtam. Harryvel nem törődve lefeküdtem és betakaróztam. Rám mosolygott és kiment. Nem kellett hozzá sok idő, elaludtam. Hajnali 2 körül remegve, izzadtan keltem fel. A remegés nem akart elmúlni.
-Harry!-ordítottam, hátha meghallja.
-Mi a baj?-rontott be szobába.
Felemeltem a kezem,(amennyire tudtam) hogy ő is lássa.
-Jézusom!-mondta és megfogta a homlokom.
Még mindig folyt rólam a víz.
-Te lázas is vagy! csak azt nem tudom, hogy miért remegsz!-mondta és a telefonomért nyúlt, ami a mellettünk lévő éjjeli szekrényen volt.
Alig tudok mozdulni! Mi van velem?!
(Harry szemszöge)
Beütöttem az orvos számát és tárcsáztam. Nem vette fel! Király! Mostmár a kórházat hívom, mert Amy elkezdett szédülni és mozdulni sem tud!
-Jó estét! St. Louis kórház! Miben segíthetek?-kérdezte, gondolom a recepciós csaj.
-Kérem segítsenek! Az egyik barátom remeg, folyik róla a víz, magas láza van és alig tud mozdulni!-mondtam idegesen.
-Ne aggódjon! Mondjon egy címet és kiküldök egy mentőt!-mondta a csaj.
-Abbey Road 33. és kérem siessenek!-mondtam és leraktam a telefont.
5 perc múlva megérkeztek.
Felkaptam Amy-t és levittem. Ráfektették az ágyra és betették a mentőbe. Én is beszálltam és megfogtam a kezét. Mindenféle zsinórt tettek rá. Egy nedves ronggyal borogatták a homlokát. Odaértünk. Betolták a kórházba, majd a kórterembe.
-Amíg vizsgáljuk maradjon kint!-mondta az egyik orvos. De jó! Leültem a kórterem elé és vártam. Osajött hozzám egy nővér. Abban bíztam mond valamit Amy állapotáról de nem.
-Maga ismerőse az imént behozott lánynak?-kérdezte a nővér.
-Igen!-mondtam. Nem mondott semmit. Csak az adatait kérte el. Amit tudtam megmondtam.
Miután a nővér tovább állt, csörgött a telefonom. Nem néztem meg ki hív, csak felvettem.
-Halo!-mondtam.
-Harry! Hol vagytok?-hallottam Louis aggódó hangját.
-A St. Louis kórházban! Amy rosszul lett!-mondtam.
-Hogy mi?! Azonnal ott vagyunk!-mondta és lerakta a telefont.
*fél óra múlva*
Kijött az egyik orvos.
-Mi van vele?-léptem oda hozzá.
-Elkapott egy mostanában nagyon terjedő vírust! Már semmi komoly baja nincsen. Időben beadtuk neki az ellenszert! Éjszakára bent tartjuk megfigyelésre!-mondta és ő is tovább állt.
Benéztem az 'ablakon' és láttam, hogy a nővérrel beszélget és mosolyog. Egy idősek lehetnek.Bementem.
-Szia Harry!-mondta mosolyogva.
-Szia! Hogy vagy?-kérdeztem, leültem mellé az ágyra és megfogtam a kezét.
-Már jól! Hála neked!-mondta még mindig mosolyogva.
Nem mondtam semmit, csak megöleltem. Ki tudja mi lett volna ha nem hallom meg a kiabálását, vagy ha nem is tudott volna kiabálni.
-Örülök, hogy jól vagy!-mondtam és arcon pusziltam.
-Annak én is!-mondta nevetve. Örülök, hogy a körülményekhez képest ilyen jó kedve van.
Louis és Niall lépett be.
-Szia Amy!-kiabálták egyszerre, majd mindketten megölelték.
-Jól vagy?-kérdezte Niall.
-Igen! Hála Harrynek!-mondta mosolyogva Amy.
-Szép volt Harry!-veregetett hátba Louis.
Liam rontott be a kórterembe.
-Jézusom Amy! Jól vagy?-kérdezte Liam és jól megölelgette Amy-t.
-Igen jól!-mondta Amy. Mást nagyon nem is tudott volna mondani, mert Liam majdnem megfojtotta.
-Remélem hamar kiengednek! Van otthon egy meglepim a számodra!-mondta Liam Amynek.
-Mi az?-kérdezte Amy izgatottan.
(Amy szemszöge)
-Nem mondom meg!-makacskodott Liam.
-Ajjh!- mérgelődtem és bevágtam az áldurcit.
-Elmentem kajálni!-mondta Niall. Tipikus! Nem is ő lett volna.
-Megyek veled!-mondta Lou.
Liam és Harry ült mellettem. Csönd volt.
Nem szóltak semmit.
-Na mi van? Dugót nyeltetek?-kérdeztem.
-Igen!-mondta Harry és ásított egyet.
A kórteremben volt még egy ágy.
-Harry feküdj le!-mutattam az ágyra.
-Oké!-mondta fáradtan és lefeküdt.
Hamar elaludt. Ott szuszogott tőlem fél méterre. Igaz, volt már közelebb is.
-Jó álmos lehetett!-mondtam mosolyogva és közben az alvó Harryt néztem.
-Tetszik neked, ugye?-kérdezte Liam.
-Ki?! Harry?!-kérdeztem vissza.
-Igen! Harry!-mondta Liam.
-Nem nyilatkozom!-mondtam nevetve.
-Ahha! Értem! Csak, mert mindenhol 'Hamy' a téma!-mondta Liam.
-Ahhj! Még mindig?-mérgelődtem.
-Igen!Ez így fog menni egy darabig! Szokj hozzá!-Mondta Liam.
-De jó!-mondtam, nem túl nagy örömmel.
Harry motyogott valamit álmában. Kicsivel később már tisztán lehett érteni amit mond.
-Amy olyan édes!-mormogta Harry.
Liammel kuncogtunk rajta. Igazából jól esett, még ha álmában mondta akkor is.
-Te ismered ezt a dalt? Én még sosem hallottam!-nézett furcsán Liam.
-Igen ismerem! Mi írtuk Harryvel!-mondtam és tovább énekeltem. Harry már nem énekelte, de én igen. Éneklős kedvemben vagyok.
-Ó! Értem már!-mondta huncutan Liam.
Belépett az orvos.
-Hatott az ellenszer. Már nincs okunk kórházban tartani. Holnap reggel hazamehet! Írok fel pár gyógyszert, amiket egy hétig szednie kell.-mondta az orvos és Liam kezébe nyomta a papírokat és a recepteket.
-Köszönjük!-mondta Liam és az orvos távozott.
-Holnap mehetek haza! Mit fogok addig csinálni?!-kérdeztem Liamet.
-Majd Harry boldogít!-mondta nevetve.
-Haha!-mondtam.
-SMS-em jött!-mondta Liam. Elővette a telefonját és megnézte.
-Louisék hazamentek!-mondta.
-Oké!-mondtam-Menj te is! Harry úgy is itt van!-mondtam.
-Jó értem! Hagyjalak titeket kettesben!-mondta Liam nevetve.
-De vicces kedvedben vagy!-nevettem fel én is.
-Jóéjt!-lekapcsolta a villanyt és kiment.
Egy darabig néztem, ahogy Harry alszik, aztán én is elaludtam
Nagyon tetszett! Jó rész lett :)) xx
VálaszTörléskösziiiii..:)xx
VálaszTörlés