~13. rész

Sziasztook..:) Íme a 13.rész..:)
Remélem tetszeni fog..amint látjátok zenelejátszóval és +oldalakkal bővült a blog.
Már névtelenül is írhattok komit és ellenőrző kódot sem kell beütni..:)
Jó olvasást..:)xx
2-3 komi és új rész..:)xx



                                                                      ~13.rész..:)
                                                                   ( Amy szemszöge)       

Sziasztok! Ma augusztus 18-át írunk. 3 nap múlva utazom haza. Nagyon sok minden történt azóta, amióta Harryt kiengedték a kórházból. Azóta minden rendben van. Ginával elkezdtük a táncoktatást, ami azóta is nagyon jól megy. Harryvel egyszer sem veszekedtünk és úgy tűnik Melany és Niall között alakul valami. De én már nem fogom látni, ahogy összejönnek.
Most itt vagyok Harryéknél. Ők lent próbálnak. Melany a fürdőben, Gina pedig a szekrényeket túrja.
Ma este lesz a búcsúbulim. Minden nagyon fog hiányozni. Rengeteg képet készítettem, amik segítenek majd emlékezni mindenre. A fiúkkal voltunk a London-Eye-on, a lányokkal a vidámparkban és szinte mindenki olyan, mintha a testvérem lenne. Kivéve Harryt. Ő a lelkitársam. Imádom! Szeretem!
Nagyon sokszor voltunk kettesben. Vacsora,mozi,séta a Temze partján és gyönyörű esték,bulik.
Nagyon fáj, hogy itt kell hagynom London-t és főként Harryt.
Ez az utolsó évem a suliból. Ezt még ki kell bírnom. De mi van ha addigra elfelejt? Nagyon fog hiányozni. Nem akarom, hogy elfelejtsen.
-Ez jó lesz?-emelt fel Gina egy kék ruhát.

-Tökéletes!-mondtam mosolyogva.
-Magamnak is találtam!-mondta örömmel és kivett egy fekete-pink ruhát a szekrényből.

-Gyönyörű leszel!-mondtam és átöleltem.
-Annyira fogsz hiányozni!-mondta és éreztem, ahogy meleg könnycseppei a vállamon landolnak.
-Ne sírj! Ha tudok jövök látogatóba!-mondtam már én is könnyezve.
-De az nem ugyan olyan!-mondta szipogva és egyre erősebben szorított.
-Tudom! Sajnálom! Úgy fogtok hiányozni! Meg kicsit félek is!-mondtam immár véget vetve az ölelésnek. Leültünk az ágy szélére és az ölembe helyeztem a kezeit, majd rá az enyémeket.
-Mitől félsz?-kérdezte még egy könnycseppet hullajtva ami az ölébe esett, nyomot hagyva farmerén.
-Attól, hogy elfelejtetek!-mondtam szomorúan.
-Ettől ne félj! Ilyet gondolnod sem szabad!-mondta mosolyogva, de még mindig könnyezett a szeme.
-Remélem gyakran tudok jönni,de ez az utolsó évem és sokat kell tanulnom.-mondtam.
-Csak koncentrálj! Mik a terveid miután befejezted a sulit?-kérdezte.
-Költözés! Méghozzá ide Londonba.-mondtam céltudatosan.
-Ez komoly?-kérdezte mosolyogva.
-Igen! Halálosan!-mondtam én is mosolyogva.
-Akkor tudod mit? Mivel én is a szüleimmel élek, ha visszajössz, kereshetnénk közös lakást!-mondta.
-Benne vagyok!-mondtam és átöleltem.-De ne tervezzünk előre. Még van bő egy évünk.-mondtam elengedve a lányt.
-Hamar elmegy az!-mondta bíztatóan.
-Remélem!-mondtam.
-Na, hogy álltok?-lépett be Harry.
-A ruhák megvannak!-mondta Gina nevetve és közben szipogott párat és letörölte könnyeit, ahogy én is.
-Ti sírtatok?-jött oda és megsimogatta a hátam.
-Egy kicsit belegondoltunk mi lesz ha már elmentem!-mondtam és megint kigördült egy könnycsepp.
-Az biztos, hogy nagyon fogsz hiányozni!-mondta és átölelt.
-Hát jó! Ti csak egy embert veszítetek el! De én?-mondtammegint sírva.
-Nem veszítesz el! Csak egy évig távol leszel! Vegyük úgy, hogy egy hosszú kirándulásra mész!-mondta a hátamat simogatva. Olyan jól esett az érintése.
-Rendben! Egy nagyon-nagyon hosszú kirándulás!-engedtem el a srácot és megtöröltem a szemeimet.
-Na de készüljetek! Már fél hét van!-mondta és távozott a szobából.
Ginával kisminkeltük magunkat és felvettük a két gyönyörű ruhát.
Az én sminkem:

 Gina sminkje:

 

Mel, Eleanor és Perrie a másik szobában készülődnek, a hangokból ítélve.
-Te! Menj innen! Hagyd abba! Louis húzz már innen!-kiabált Liam.
Lementünk megnézni mi folyik ott.
Louis egy kanállal kergette Liamet. Harry a kanapén ülve nevetett a két jó madáron.
Niall pedig tömte magába a bulira szánt kaját.
Zayn pedig a haját igazgatta az előszobában lévő hatalmas tükör előtt.
Tehát minden normális! Harry felült a kanapé támlájára. Lou odaugrott és kiáltott egyet, amire Harry reakciója egy hátas volt. Mindketten nevettek.
-Niall!Fejezd be az evést!-kiáltottam rá.
 Rám nézett és olyan ijedt arcot vágott amin akaratlanul is elnevettem magam, amin ő is nevetett.
-Melanyék még készülődnek?-néztem Ginára.
-Valószínű! Melany! Kész vagytok már?-kiabált fel Gina az emeletre.
-Igen!-hallottuk a választ. Mind hárman lejöttek. Mindenki nagyon csini volt. Ez az egész felhajtás csakis miattam van.
Nem akarok elmenni,de muszáj lesz.
El sem hiszem, hogy 3 nap múlva már Wolverhamptonban leszek. A poros, elmaradott kis városkában. Olivia nagyon hiányzik, pedig nem is tudtam megismerni, mégis ő volt az egyetlen barátom amíg ide nem jöttem. Imádom Londont, de azért hiányzik a nyugis kis város, ahonnan származom.
Sok dalt is írtam mióta itt vagyok! Fel is vettünk egy csomót, ami CD-n meg is fog jelenni.
Az a bizonyos duett is rajta van, amit Harryvel írtunk.
Mind nagyon jól sikerült. Mindjárt nyolc óra.
Lassan kezd a buli. Sok vendéget hívtak a srácok. Gina találkozott Adammel, aki hallott a buliról és ide akar jönni. Remélem nem így lesz. Nem hiányzik ő ide.

Sorban érkeznek a vendégek. Nagyon sokan vannak. Az udvar és lakás is tele van. Páran már a medencében kötöttek ki. Nagyon jó a zene, a pia és a hangulat is. Már most rengeteget táncoltam. Jelen pillanatban Ginával egy pörgős dalra. 
Majd hirtelen betettek egy lassú számot. 
-Lekérhetem?-fogta  meg a vállam Harry. Gina nevetve bólintott egyet, majd tovább állt.
A karjaimat a nyakánál összefontam és ráhajtottam a fejem a vállára. Jó fél perc 'lassúzás' után ezt súgta a fülembe:
-Szeretlek! Mindennél jobban!-suttogta. Felemeltem a fejem, a szemébe néztem, elmosolyodtam és megcsókoltam. Érzésekkel telii csók volt. Mintha ez lett volna az utolsó.
Ilyen jól még nem éreztem magam senkivel. Harry a mindenem!
-Én is szeretlek!-mondtam a felejthetetlen csókunk után.
Visszahajtottam a fejem a vállára. Elhullajtottam pár könnycseppet de ő ezt nem látta. Ma ilyen sírós napom van. Mikor vége lett a dalnak ismét pörgős számok jöttek. Táncoltam Liammel, Louval és minden egyes 'testvéremmel'. Most itt állok a lépcső mellett kezemben itallal.

                                                                (Harry szemszöge)

Imádom Amyt. Sosem tudnám elfelejteni. Nagyon sokat jelent nekem.Úgy látom nagyon jól érzi magát.
Bár most egyedül ácsorog. Biztos elfáradt. Rengeteget táncolt. Várjunk csak! Odamegy hozzá valaki. Nagyon ismerős de nem látom az arcát. Megfogta Amy karját, maga felé fordította és megcsókolta. Ez Adam. Odarohantam, lerángattam a srácot Amyről és bevertem neki egyet. A földön van. Vérző orral. Amy odarohant hozzám és átölelt. 
-Sajnálom!-súgta a fülembe. Hallottam a hangján, hogy sír. Nagy tömeg gyűlt körénk. Átöleltem a szerelmem derekát.
-Semmi baj! Láttam az egészet!-mondtam és szájon pusziltam. Megfogtam Adam pólóját és kirángattam a lakásból.
-Húzz innen!-löktem ki az ajtón,majd be is csaptam.
Visszamentem Amyhez, aki már mosolygott. Átöleltem és lassan mindenki bulizott tovább.
Kezdek jól lenni. Nem tudom, valahogy mindenen nevetnem kell.
Másra nem emlékszem.